Hadak útja Magyarországon

A magyar történelem ezeregyszáz éve a fontos katonai teljesítmények története is. A honfoglaláshoz vezető hadművelet csodálatba ejtette a korabeli Európát, a kalandozásokat pedig máig a vikingek és a mórok hadjárataihoz hasonlítja a nyugat-európai történetírás. Az Árpád-kori Magyarország a térség jelentős katonai hatalmai közé tartozott, és évszázadokon át bizonyította, hogy ugyanolyan méltó ellenfele a Bizánci Birodalomnak, mint a Német-Római Császárságnak. Anjou-házi királyaink kiemelkedő katonai teljesítményei szintén tiszteletet vívtak ki. Hunyadi János és Mátyás király hadjárataiban pedig a kezdeményezőkészség mellett már megjelent a távlati stratégiai gondolkodás is.

Szinte közhelyszámba megy, hogy Magyarország csaknem három évszázadon át látta el a „kereszténység védőbástyájának” feladatát déli és keleti szomszédaival együtt. A végvári kapitányok vitézségéről egész Európa tudott. A XVIII. század legszebb haditettei közé tartoztak Hadik András, Nádasdy Ferenc és Kray Pál hadműveletei és csatái. 1848-49 honvédsége a korszak egyik legjobb hadseregét, a császári-királyi ármádiát késztette meghátrálásra. Ma már elmondhatjuk, hogy az első világháború magyar katonáinak teljesítménye sem maradt el a mellettük vagy ellenük harcolókétól, és a második világháborúnak is megvoltak a maga katonahősei, akik kiemelkedő katonai tettekkel hívták fel magukra a figyelmet.

A magyarság történelme során viszonylag sokat volt kénytelen háborúzni. A honfoglalás és az államalapítás – lényegét tekintve – egyaránt katonai aktusnak tekinthető, akárcsak a legtöbb európai állam esetében. A magyar katonai múlt is olyan, mint a legtöbb európai népé: győztes és vesztes csaták, háborúk váltják benne egymást. Az események időbeli megoszlását tekintve azonban a XV. század végéig az ország több győztes, mint vesztes háborút vívott, hol az állam területének védelméért, hol dinasztikus célokért, új területek meghódításáért.

A XV. század második felében, Mátyás király uralkodása idején jött létre egy európai színvonalú magyar hadsereg – részben az ország gazdasági erejének végletekig történő kihasználásával. Ez a hadsereg azonban alig néhány hónappal élte túl alkotóját, két és fél évtized múltán pedig az országot katasztrofális katonai vereség érte Mohácsnál a kor katonai szuperhatalmának számító Oszmán Birodalomtól. Magyarország százötven évre hadszíntérré változott, és a háború a mindennapok részévé vált. Az ország gazdasági és katonai potenciálja nem volt elegendő, hogy felszabadítsa magát. Amikor pedig a XVII. század végén ez bekövetkezett, a magyar egységek csak a nemzetközi keresztény koalíció segédcsapataiként vettek részt a csatákban.

A helyzetet tovább bonyolította, hogy a XVII. század elejétől az erdélyi fejedelmek is gyakran indítottak támadást a királyi Magyarország egy részének megszerzésére, illetve kényszerültek megvédeni Erdély függetlenségét az általában idegen (olasz, spanyol, német) zsoldosvezérek vezette császári seregekkel és az oszmán hadakkal szemben. Ennek a folyamatnak csak az oszmán-törökök kiűzése és a Rákóczi-szabadságharc többé-kevésbé békés befejezése vetett véget.

A XVIII. században és a XIX. század elején a magyar katonák tucatnyi európai háborúban ontották vérüket, de e háborúk többnyire elkerülték az ország területét. Némi büszkeséggel mondhatjuk, hogy ebben az időszakban vált nevezetessé a huszárság, ez a jellegzetesen magyar könnyűlovasság, amelynek mintájára szinte valamennyi európai államban megszervezték a huszár csapatnemet.

Az ország egésze az oszmán-török háborúkat követően csupán két alkalommal, 1848-49-ben és 1944-45-ben vált hadszíntérré. Az első világháborúban, amelynek hadműveletei szintén érintették az ország egy adott területét, a társadalom nagy tömege vett részt, s ily módon ezek a háborús élmények a társadalom egészének kollektív élményévé váltak. De némi, rövid lefolyású háborúban volt része az országnak 1956-ban is, amikor a szovjet hadsereg leverte a magyar forradalmat és fegyveres erővel segítette hatalomra a kommunista bábkormányt.

Az általános hadkötelezettség megszüntetéséig a felnőtt férfilakosság többségének volt valamilyen – szerencsére többnyire békés, ám mégis meghatározó – katonaélménye. Mindez ma is lehetséges, hiszen a hivatásos katonai szolgálat mellett ma már létezik az önkéntes tartalékos szolgálat is, amellyel tanulás vagy munka mellett is megtapasztalható a katonaélet valamennyi kihívása.

A Magyar Honvédség az 1999-es NATO-csatlakozás óta az észak-atlanti katonai szövetség tagja, amely azonban nemcsak védelmet, hanem kötelezettséget is jelent: magyar katonák tucatnyi béketeremtő és békefenntartó misszióban vesznek részt a mai napig a világ több pontján.

Magyarország hadtörténete nem pusztán csillogó sikerek, de nem is folyamatos kudarcok sorozata. Egy ország katonai és politikai lehetőségeit nem megfoghatatlan erők machinációi, hanem a mindenkori nemzetközi erőviszonyok, a gazdasági lehetőségek és a társadalom morális állapota határozzák meg. Valamint természetesen a mindenkori katonák elkötelezettsége, hiszen egy háború, vagy a katonai célok teljesítése nem csupán egy ország, egy hadsereg teljesítménye, hanem egyéneké is. Olyan egyéneké, akik számára a háborús, vagy ahhoz közeli, kiélezett helyzet teszi lehetővé, hogy a bennük rejlő képességeket megmutassák, kamatoztassák a társadalom és az ország érdekében.

Forrás: Kis magyar hadtörténet (Zrínyi kiadó, Budapest, 2013) nyomán